2017. július 9., vasárnap

Játékcsokor #006

Játékcsokor #006



  E heti csokrunk tárgyai mind magyar fejlesztésű játékok lesznek, magyar fejlesztésű gépre. Igen, a Videoton TV Computerre. Habár a garázsfejlesztésű játékokon, átiratokon kívül készültek a gépre hivatalos oktató programok is, azokkal most nem foglalkozom. Kivételesen rendes videót is mellékelek a játékokról, amolyan archiváló célzattal, hogy megmaradjon az utókornak mozgásban, hanggal is a TVC játékok emléke.


  Kezdjük akkor egy filmadaptációval! 1988 áprilisában, mikor két évvel később végre eljutott a vasfüggöny mögé az amúgy 1986-os sci-fi horror film, A bolygó neve: Halál, azaz Aliens, igen nagy sikernek örvendett a keleti blokkban is. Olyannyira, hogy a Berysoft, azaz Bertók Zsolt, megrögzött TVC-programozó rögvest el is készítette a játékadaptációt a hazai mikroszámítógépre. Azt még hozzáteszem, hogy a külföldi gépekre eddigre már két Aliens játék is megjelent, amely a filmből meríti történetét, alapötletét.
[Hátulról nézve még Jackie Chan
is lehetne a 80-as évekből...]
  Azonban most nem azokkal foglalkozunk! De lássuk hát magát a progit! A játék a film utolsó negyedében látható cselekményt dolgozza fel, amikor is Ripley (Sigourney Weaver) az úgynevezett atmoszféra processzor mélyébe ereszkedik, hogy kimentse a bolygó egyetlen túlélőjét, egy kislányt, Nyuszit (Carrie Henn). Azonban Bertók Zsolt vélhetően még a szinkronizálatlan változatot láthatta a mozikban, mert az angol nevén, Newtnak hívja a játék előtti rövid leírásban a kislányt. Na, de visszatérve a játékra: célunk, hogy kettő perc alatt felkutassuk Nyuszit, mert utána a levegőbe repül minden. Ahhoz, hogy célunkat elérjük, segítségünkre van a helyszín útvesztőszerű térképe, illetve az "inpulzuskarabélyunk" [Sic!]. Ha tűzgombot nyomunk, akkor feltételezhetőleg magának a készítőnek, Bertók Zsoltnak digitalizált hangját hallhatjuk, amint közli, hogy: A bolygó neve: Halál.
  A képernyő három részre van osztva: a legfelső sávban Ripley-t, meg az [tigrismintás] idegenlényeket láthatjuk, amelyek csak távolról [hunyorítva] hasonlítanak a Hans Rudolf Giger által meg[rém]álmodott teremtményekre. Itt mozoghatunk a nyilakkal, jobbra-balra, lőni viszont a tűzgombbal [mármint a joystick tűzgombjával, amely a Numerikus billentyűzet 0-ja/insertje] tudunk.
  Alatta egy állókép, poszter szerűség keretezi az térképet, amelyen szintén a nyilakkal mozoghatunk. Ha egyet lépünk az irányítás automatikus átvált a kép felső sávjában lévő akciórészre. Amennyiben olyan mezőre léptünk, ahol még nem jártunk, akkor az akciósávban, Ripley-vel mindenképpen át kell kelnünk a baloldalról a jobboldalra. Természetesen lelövöldözve az arctámadó (Facehugger) tojásokat, meg a lényeket is. A térkép két oldalán a pontjaink száma, illetve a hátralévő idő visszaszámlálója látható, a térkép alatt lévő szívek pedig az életeink számát jelölik.
  Bár elég primitívnek tűnik az egész program mégis szórakoztató! Lövéseinkhez, találatainkhoz hangeffektusok is társulnak. Ezen kívül a játék kihívásokban bővelkedik, mert ahogy egyre mélyebbre hatolunk a terraformáló komplexumban [azaz egyre több mezőjére lépünk], úgy egyre több ellenféllel is kell megküzdenünk. A grafikai megvalósítás, hát igen, hagy némi kívánnivalót maga után, de ez mégiscsak egy TVC, nem egy C64...
  Egy kis videó a játékból:



  A következő játék, biztos tetszeni fog azoknak is, akik anno csak CGA monitoron élvezhették az "IBM PC" grafikáját. Ugyanis az alant következő program körülbelül ugyanazzal a színpalettával operál, mint mondjuk 286-oson a Digger. Mi több, még a hangok is a PC Speaker színvonalát hozzák! Egyébként meg úgy hallottam, hogy TVC-s körökben nagy klasszikusnak számít ez a progi.
  A Banánfaló szintén Berysoft, azaz Bertók Zsolt agyszüleménye, ám ezt a játékot már a Novotrade adta ki, a szokásos ingerszegény [vagy inkább nyers szlengben megfogalmazva: spúr] borítójukkal, ahogy az a bal oldalt látható is. Sajnos évszámot nem tudok közölni, mert se a kazettaborító, se maga a program nem közli, hogy az "Úr megtestesülésének" hányadik évében jelent meg.
  Ez egy ügyességi árkád játék, amelyben egy gorillakölyökkel kell a fáról leeszegetnünk a banánokat. Ebben megakadályoz bennünket az őserdő többi lakója. Mint például egy mini pteranodonra hasonlító ditheres madár, vagy a párduc, amely barna/vörös szemmel cikkan át a dzsungelen, hogy József Attila kifejezésével éljek. A költőiességet félretéve, játékos nyelvre lefordítva: "Ne érj hozzá semmihez, ami mozog!"
  Az irányítás nem bonyolult, de igen egyedi. Ugyanis három gombot használunk csak, amelyek a következők: , [vessző]-vel ugrunk, . [pont]-tal balra megyünk, - [mínusz]-szal jobbra megyünk. Természetesen e mellé meg kell jegyeznem, hogy a játék nem tökéletesen reagál ezekre a gombokra.
[Repül a bálna majom]
  Az irányításon meg a többi állaton kívül az is nehezíti a dolgunkat, hogy az általunk vezérelt majomcsemete nem tudja a banán iránti vágyát megfékezni, ezért nyomban be kell falnia. [Lám innen a cím!] Ez azt jelenti, hogy a gyümölcs megszerzésekor, oktalan hősünk helyben állva, pofacsattogtatással fogyasztja el zsákmányát. Csakhogy közben nem irányíthatjuk! Ez benne a kihívás, hogy a banánok megszerzését úgy időzítsük, hogy a többi állatnak ne kerüljünk az útjába. Na meg persze az is szemét, idegesítő dolog kihívás, hogy gorillapalántánk elakad a legkisebb pixelben is úgy, mintha az valamilyen ragadós csapda lenne. Ilyenkor kb. az ellentétes irányt nyomva szabadulhatunk, vagy ugrással kerülhetünk ki szorult helyzetünkből.
  Annyi azonban bizonyos, hogy a játék zenei témája rövid úton fog az agyunkra menni tovább nehezítve az élményt. Íme egy videó a játékból, meg ízelítő a zenéjéből:



  Harmadik bemutatásra kerülő játék az előzőeknél sokkal egyszerűbb mind irányításban, mind grafikában, mind hangban. Azonban ettől függetlenül ötletes, jó szórakozást tud nyújtani. Ez pedig nem más, mint a Bányász című játék, amelyet a Novotrade adott ki, s feltehetőleg a TVC Studió [Nem én írtam el! Tessék megnézni a képet balra!] fejlesztett. Ez is egy Takács Béla mű valójában, ahogy az a bejegyzés alatti hozzászólásban olvasható is.
  Ezúttal egy gyémántbányász bőrébe bújhatunk, akinek célja az összes ragyogvány összegyűjtése, anélkül, hogy találkozna a bányarémmel. Elsőre amolyan Boulderdash-klónnak tűnhet a játék, de nem az. Itt kizárólag a pálya szélén látható létrákkal mozoghatunk felfelé. Ezen kívül a kiásott alagutakban is hat ránk a gravitáció. Tehát ha visszatérünk egy függőleges járatunkba/tárnánkba, akkor lezuhanunk rajta. Amennyiben egy ilyen járat magasabb, mint hat szint/egység, akkor hősünk szörnyethal. Természetesen akkor is meghal, ha elkapja a zöld fejű bányarém.
[Remek kép, mert a folyamatos újrarajzolás
miatt nem látszik a bányarém...]
  Amúgy grafikailag engem a VIC20-as játékokra emlékeztet, ezért tetszik. Ellenben az irányítása katasztrofális! Legalábbis emulátoron. Ott ugyanis annyira érzékeny [legalábbis a Bányász V2], hogy egy gombnyomásunkra kettőt lép emberünk. Így meg nyilván nehezebb a precíz mozgás. Bár lehet ez szándékos tervezés, azonban a játék még enélkül sem lenne olyan könnyű, mert a bányarém gyors, és viszonylag intelligens is, így tudja, miként vágjon elénk. A hangok elég primitívek, de szerintem egyszerűségükben illenek a programhoz.
  E fenti hibáján kívül gondolom egyesekben majd törést okozhat, hogy a gyémántnak nevezett pontok pirosak, mondjuk fehér helyett. Így inkább tűnhetnek rubinnak, mint az általánosan elképzelt "víztiszta" gyémántnak. Egyébként a gyémántnak is különböző színei vannak, de értelemszerűen az áttetszőek a legdrágább, legértékesebb fajták. Lévén a kifejtett gyémántoknak csak negyede víztiszta, ha jól tudom. Azonban mára elég ennyi ásványtan erre az oldalra.



[Legalább faszariságukban egységesek
voltak a Novotrade borítók]
  A negyedik bemutatásra kerülő játék ismét Bertók Zsolt alkotása. [Habár a borítón megemlítenek egy bizonyos Beszeda Tamást is, de ahogy elnézem ő csak beszedte a tamáskodó elismerést, {micsoda szójáték! :) } mert maga a program nem említi a nevét. Viszont róla többet megtudhat az olvasó, ha a Játékcsokor #061 hozzászólásait elolvassa.] A Berysoft játékokon is lemérhető, hogy idővel egyre jobban belejött Bertók úr a programozásba.  Ennek egyik ékes bizonyítéka az 1989-ben, a Novotrade által megjelentetett Ladder Man (Létraember/Létrás ember/Lajtorja-man :) című ügyességi játék, amely bár első pillantásra egy sikerültebb Lode Runner-klónnak tűnik, de valójában csak egy létrás fogócska. Lévén itt nem tudunk ásni, mint az elébb említett Brøderbund klasszikusban.
  Játszhatóságban, grafikailag, hangügyileg talán az egyik legjobb program TVC-re. A gombok rendesen reagálnak, a sprite-ok szépek, színesek, finom mozgásúak, még zenéje is tűrhető, noha a TVC hangja felettébb idegesítő tud lenni amúgy.
[Ha a bűnözők megfognak, a keret
becsíkozódik.]
  Célunk nem csak elkerülni a maffiózókat, hanem az összerabolt kincsük ellopása is. Miután felvettük az utolsó kincshalmot is, jön a következő pálya. Szerencsére az ellenfelek szellemi poggyásza nem túl nehéz, így viszonylag könnyen túl járhatunk az eszükön. Az egyetlen gyenge pontja a játéknak amúgy a "létraérzékelés". Ez annyit jelent, hogy pixelpontosan előtte kell állnunk ahhoz, hogy emberünk felmásszon rá. Mert ha nem vagyunk pontosak, akkor hiába nyomjuk a felfelét, nem mászunk. Márpedig maffiózókkal a sarkunkon ez igen kellemetlen meglepetésként érhet bennünket.
  De íme a videó ebből a jó kis játékból:



  Az utolsó előtti bemutatandó programot Takács Béla írta, és segítségével egy  vagy ha van valaki, akivel játszhatunk, akkor kettő  szamuráj bőrébe bújva suhogtathatjuk katanánkat, hogy megsebezzük ellenfelünket. Hogy a szerző mikor alkotta a Samuraj-t [érdekes írásmód...], arról fogalmam sincsen, mert évszámot nem leltem hozzá.
[Első vérig tartó küzdelem, amely
az én győzelmemmel végződik.]
  Ahogy a legtöbb TVC-s játéknál, itt is az első pillantás csalóka lehet. Bár grafikailag igen egyszerű, hangja nincsen [noha ki-be lehet kapcsolni...], mégis elég tűrhető verekedős anyaggal van dolgunk, amelyet kis gyakorlással könnyedén elsajátíthatunk.
  Ez nem jelenti, hogy rövid idő alatt ne tudna kiborítani bennünket a program. Mert az irányítása egyedi, emiatt pedig felettébb dühítő lehet. Ugyanis nem elég csak a támadás irányát meg a tűzgombot nyomni, hanem fegyverünket vissza is kell húzni. Nyilván ez a gépnek gyorsabban fog menni, mint nekünk. Főleg úgy, hogy ha már valaki játszott verekedős játékkal az életében, az hozzá van szokva, hogy akár sikeres, akár sikertelen a támadása, karaktere rögvest felveszi az alappozícióját. Na, itt ilyet a busi nem tesz. S persze ameddig nem térünk vissza a semleges testtartásba, addig hiába nyomunk mást, harcosunk nem reagál.
[Hagyományos harc.]
  Azonban érdekessége a játéknak, hogy nem feltétlenül kell agyonkaszabolni a másikat! Mert játszhatunk csupán első vérig is. Azaz elég egy találatot bevinnünk az ellenségnek, hogy megnyerjük a küzdelmet. Ez egészen üde, többé-kevésbé valósághű színfoltot visz a műfajba. Az egyetlen probléma, hogy ha a legelején ezt választjuk, akkor sajnos újra kell tölteni a játékot, ha rendes harcot akarunk, mert utána nem tudjuk átállítani a játékot más módra. Lényegében semmilyen beállítást nem tudunk eszközölni, ha beállítottuk, hogy első vágásig menjen a harc. Viszont a Takács Béla jelentkezett, és még több információt megosztott a progiról, amelyet a bejegyzés alatti hozzászólásban lehet olvasni. Íme a videó:



[Szerintem a Novotrade illusztrátorait
később felvette a Beholder Kft., hogy a
HKK kártyákon folytassák
ámokfutásaikat.]
  Utolsó játék e csokorban pedig alapvetően nagyon jó elgondolás volt, azonban a megvalósítása éppen olyan lett, mint készítőjének a vezetékneve. A Gyenge Balázs, szerényen csak Gigasoft, által írt Minotauruszt vagy a borítón Minotaurus-t még a Novotrade adta ki, egy általam ismeretlen évben. Most abba nem is megyek bele mélyebben, hogy egy ógörög monda szereplőjét, miért latinosan írják. Ráadásul már az írásmódban sem volt konszenzus, mert a borítón s-sel, a játékban meg sz-szel van írva...
["Kalandozó" nézet, bárgyú mosolyú
hősünkkel, hanyagul feje
búbjára tolt korinthoszi sisakkal]
  Ha valaki ismeri a Commodore +4-en az Időlabirintus című játékot, akkor ahhoz tudnám hasonlítani. Lényegében egy útvesztőben való bolyongás, különböző minijátékokkal fűszerezve, amelyek próbára teszik ügyességünket meg elménket is.
[Az egyik minijáték, ahol ránk zuhanó
pókokat (?) kell kerülgetni.]
 Ám a Minotaurusz esetében nem egy fiktív labirintusban, hanem az ógörög mondabeli Minósz király Labirintusában kell Thészeusz helyébe lépnünk, hogy végezzünk a bikafejű szörnyszülöttel, annak érdekében, hogy elnyerjük Ariadné kezét. Habár az eredeti történet szerint előbb a hercegnő lesz szerelmes a hősbe, nem pedig vitézsége miatt habarodik bele...
[Hunchback-szerű minijáték.]
  Grafikailag a játék jó lehetett volna. Azonban a megjelenítés botrányos. Az útvesztőben való haladásunkkor a program minden egyes lépésünkkor újrarajzolja az EGÉSZ képernyőt. A minijátékokban pedig úgy villognak a sprite-ok, mint a Nintendón, ha nyolcnál több mozgó dolgot kellett megjelenítenie. Emellett a sprite-ok vagy statikusak, vagy csak két képkockából állnak.
[Ott van Minótaurosz!]
  A hang a szokásos zörejekből áll, így ez nem túl élvezhető, de legalább vannak effektusok. Az irányítás pedig könnyű, illetve többféle opcióból választhatunk már a legelején, csak éppen fent elmondott problémák miatt borzalmas.
  Fogyatékosságai ellenére a játékban van valami vonzó, mert például bolyongásaink közepette találhatunk mindenféle dolgot. Tűzbe léphetünk, gombát ehetünk, ha pedig van ellenmérgünk az utóbbira, akkor nem sebez. Sőt vannak "teleportok" is, lényegében varázsszőnyegek, amelyekkel átkerülhetünk a Labirintus egy másik pontjára. Gyümölcsöket felszedve tudunk gyógyulni, illetve vannak akadályok, amelyekhez meg kell szereznünk a megfelelő eszközt, hogy átjuthassunk rajtuk. Például találtam benne fát, amelyhez egy balta kellett volna, hogy kivágjam, stb. Szóval ahogy a legelején is mondtam: jó volt az elgondolás, csak a megvalósításon bukott el a dolog.
  Végül a videó a játékból, amelyben bár megtaláltam Minótauroszt, de nem engedett küzdeni vele, mondjuk így is 13 perces lett:



  Komputer Kalandor

2 megjegyzés:

  1. A SamuraJ-t és a Bányászt is én követtem el (a Létra nevű hasonló "színvonalú" karakteres játékkal együtt az elsők között jelent meg kazettán) A SamuraJ spelling-jére eddig valahogy sose csodálkoztam rá, de hogy felhívtad rá a figyelmem, most utólag jót röhögtem rajta. Egyébként ebben a játékban az volt az érdekes, hogy a képernyőn egyszerre vannak 4 színű és 2 színű (de nagyobb felbontású) részek. Ehhez fel kellett iratkozni a képernyőraszterhez tartozó megszakításra és a megfelelő időpontban kellett a grafikai üzemmódot oda-vissza kapcsolgatni. Takács Béla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, már frissítettem is a Bányásszal kapcsolatos részt. A többi infoért pedig szintén köszi!

      Törlés